MHT XXI. vándorgyűlésén elhangzott előadások 3/1





ALSÓ-SZIGETKÖZ VÍZPÓTLÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE


 
BALÁZSNÉ LAMPERT ZSUZSA DR. - BÁRDI PÁL - SZILBEKNÉ MOLNÁR KATALIN
 ÉSZAK-DUNÁNTÚLI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG
 
 
 

 
A Szigetköz az ország egyedülálló és jellegzetes területe, melyet a Duna hozott létre azáltal, hogy a hegyek közül kiérve hordalékát lerakta és számtalan ágra szakadt, alsószakasz jellegűvé vált. Az ország legnagyobb szigetének is nevezhető a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna között elterülő Duna-hordalékkal feltöltött síkság, melyet a kiépített árvédelmi töltés hullámtérre és mentett oldalra oszt. Dolgozatunk tárgya az árvédelmi töltéstől a Mosoni-Dunáig terjedő ún. mentett oldal Alsó-szigetközi része. Jellemző mozaikos tájszerkezetét az élővizek, a különböző mértékben feltöltődött Duna ágak és a környezetükben kialakuló vízi és szárazföldi növényzet valamint az ehhez alkalmazkodó művelt mezőgazdasági területek, települések alkotják. A víz alapvetően meghatározza a gazdálkodás feltételeit A tájban is meghatározó a víz jelenléte. Ennek a jellemző tájszerkezetnek a megőrzése fontos feladata a térségben és a térségért felelősséggel dolgozó valamennyi szakterület képviselőjének, így a vízépítő mérnököknek is.

 
1.       Előzmények, a szigetközi mentett oldali vízpótlás szükségessége
 
Az alsószakasz-jellegű szigetközi Duna szakaszon egészen az ötvenes évekig a szabályozások ellenére mind a kis- és középvizek, mind az árvizek szintjének folyamatos emelkedése volt megfigyelhető a hordalék lerakás miatt. A természeti folyamatok és az emberi beavatkozások hatására a jellemző vízszintekben jelentős változások történtek: Az 1960-as évektől kezdődően a felső vízgyűjtőn sorra épülő vízlépcsők és a Pozsony térségében végzett nagy mértékű kavicskotrások hordalék csapdaként működve lecsökkentették az érkező görgetett hordalékot, a középvizek emelkedő tendenciája lelassult, a kisvízszintek pedig csökkentek. A kisvízi meder beágyazódott, ezt a folyamatot az évenkénti mederfelvételek bizonyítják.
 
A kisvízszintek süllyedése a Mosoni-Duna torkolatában 1970. óta elérte a 2 m-t. Mindez a térség talajvízszint csökkenését vonta maga után. A mederbeágyazódás hatására a Duna Győr- Gönyű közötti szakaszán a medermélyülés az árvízszintek csökkenését eredményezte, ugyanakkor Nagybajcs felett az árhullámok továbbra is egyre növekvő szinttel vonulnak le. A nagyvizek jelentős mennyiségű lebegtetett hordalékot szállítanak, amely nagy része a hullámtéren jelenleg is lerakódik. Erdészeti mérések szerint ennek nagysága az évenkénti 2-2,5 cm-t is elérheti.
 
Szigetköz több száz m vastagságú kavicsfeltöltődésen helyezkedik el. A Dunán levonuló árhullámok következtében a kavicson keresztül fakadóvíz-képződés indul meg a mentett oldalon. A mentett oldalon a valamikori Duna ágak nyomvonalán azok összekötésével sűrű, 1,3 km/km2 fajlagos csatornasűrűségű belvízlevezető csatorna rendszer került kiépítésre, melyek részben gravitációsan, részben pedig 8 db stabil szivattyútelepeken keresztül vezeti a fakadóvízből keletkező belvizeket a Mosoni-Dunába illetve a Dunába. A belvízrendszer kiépítése 1975-re fejeződött be.
 
A Szigetköz vízgazdálkodását alapvetően befolyásoló Bős-Nagymarosi vízlépcső rendszer tervezése során a hatások prognosztizálására illetve azok ellensúlyozására számos műszaki és agrár jellegű tanulmány készült, amelyek figyelembe vételével kezdődött meg a vízrendszer megőrzését, a talajvízszint szabályozását, valamint a mezőgazdasági potenciál javítását célul kitűző hullámtéri és mentett oldali vízpótlás tanulmánytervének készítése. Ehhez természetvédelmi, területfejlesztési és agrár fejlesztési tervek is kapcsolódtak. Az akkor tervezett mentett oldali vízpótlás koncepciója a kiépített belvízlevezető csatornarendszer felhasználását irányozta elő. Míg a belvízlevezető rendszer csatornahálózata a befogadók felé a növekvő belvízmennyiségeknek megfelelően bővülő szelvénnyel került kiépítésre, a vízpótló csatornák szelvényei ezzel ellentétesen, a szivárgási-párolgási veszteségeknek megfelelően a befogadó felé csökkennek. Ebből adódóan a csatornarendszer felső szakaszán mederbővítést és műtárgyak átépítését is tervezték.
 
A vízlépcső rendszer építési munkáinak leállítását követően félbemaradt a mentett oldali vízpótlás kiviteli tervezése is. 1992. októberében, amikor a szlovák fél egyoldalúan üzembe helyezte a bősi vízerőművet a „C” variáns létesítményeinek megvalósításával, a Duna Rajka-Szap közötti mederszakaszán a főmederben a vízszintek drasztikusan lecsökkentek, a hullámtéri ágak kiürültek és megkezdődött a talajvízszintek csökkenése. A megváltozott állapot kedvezőtlenül érintette a táj élővilágát, ökológiai értékeit.
 
Míg korábban rendszeres volt a csatornákban a Duna vízjárásának megfelelően a fakadóvíz megjelenése, addig az elterelés után az év jelentős részében vízhiányra lehetett számítani. Szükségessé vált a kedvezőtlen folyamat megállítása a víz pótlásával.
 
A várható károk mérséklésére a Kormány ideiglenes jellegű műszaki beavatkozásokat rendelt el. Az ÉDUVIZIG tervet készített, melynek alapadatául azok a vízigények szolgáltak, melyeket a Környezetvédelmi Felügyelőség, Fertő-Hanság Nemzeti Park, a megyei Földművelési Hivatal és a Kisalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság határozott meg.
 
A Duna elterelése után a BNV tervezésekor meghatározott koncepcióra alapozva valósultak meg a szükségintézkedések. 1993. márciusában a szükségintézkedések I. ütemeként, a legszükségesebb létesítmények üzembe helyezése megtörtént. Az egykori holtágak nyomvonalán vezetett csatornákból álló csatornarendszer legszűkebb keresztmetszetei megszűntetésre kerültek, mederbővítő kotrások készültek a Zátonyi-Dunán, a szűk keresztmetszetű Gyümölcsös úti zsilip kapacitása növekedett egy cső átsajtolásával, elbontásra került a korábban kis nyílással épült zsilip a Szivárgócsatornából történő kiágazásnál. A víz pótlását a szlovák Fél által átadott vízből a Szivárgó csatornán keresztül lehetett biztosítani a Zátonyi-Dunába és ezen keresztül a kiépített csatorna rendszerbe. A rendszer teljes kiépítésének hiánya miatt a fő csatornákba ugyan víz került, azonban a hatásterület nagyobb része ellátatlan maradt. 1995. júniusában üzembe helyezték a főmederben az ideiglenes fenékküszöböt, mely a hullámtérbe jelentős víztömeg bevezetését tette lehetővé. A hullámtéri vízpótlás a mentett oldali talajvízszintekre is kedvező hatást gyakorolt.
 
1995-ben a korábbi koncepcióra támaszkodva az ÉDUVÍZ tanulmánytervet készített, amiben az alábbi helyzetértékelő megállapításokat tette: A Felső-és Középső - Szigetközben a korábban is meglevő kedvezőtlen folyamatokat a Duna elterelése felgyorsította. A hullámtéri vízpótlás hatására a talajvíz ugyan megemelkedett, de az árvizek megosztása miatt a mentett oldali táj karakterét meghatározó nádas holtmedrek csak ritkán kapnak vizet. A mentett oldali vízpótlásba még be nem vont medrek szárazak. Az Alsó-Szigetközben is vízhiány van, a csatornák gyakran kiszáradnak, a vízi élettér összeszűkül, a torkolati zsilipek zárva tartása miatt a vízi élőlények közlekedése a Mosoni-Duna és a mentett oldali csatornarendszer között nem biztosított, a csatornák vízminősége nyáron nem megfelelő.
 
A vízpótlás alapvető céljaként a keletkező belvizek károkozás nélküli levezetése mellett a szigetközi táj korábbi arculatának visszaállítását, a mentett oldali nedves élőhelyek rekonstrukcióját jelölte meg. Járulékos funkcióként biztosítani kell továbbá a megfelelő vízminőséget, mezőgazdasági potenciál megőrzését, a halászati hasznosítást, településfejlesztési -és idegenforgalmi funkciók kielégítését. Megállapította, hogy a kedvezőtlen folyamatok megállítását csak a vízrendszer biztonságos vízpótlásának megteremtésével lehet biztosítani.
A tanulmányterv az Alsó - Szigetközbe való vízátvezetés biztosításával 1995-ös árszinten 700 millió Ft-ban állapította meg a kiépítés várható költségeit. A tanulmánytervet a KHVM tárcaközi véleményezés után elfogadta.
 
A vízpótló rendszer kiépítése a tanulmánytervnek megfelelően megkezdődött. A rendelkezésre álló pénzügyi keret függvényében évente újabb, korábban vízzel ellátatlan területek kapcsolódtak be a vízpótlásba. Az eddig megvalósult létesítmények kedvező tapasztalatokkal üzemelnek. Az éltető víz eljutott Felső-és Középső Szigetköz főbb csatornáiba.


 
A vizet szállító állami kezelésű csatornarendszerre támaszkodva az egyes önkormányzatok, gazdálkodók, természetvédelem stb. által megfogalmazott idegenforgalmi-gazdasági, természetvédelemi igények kielégítéséhez kapcsolódó további fejlesztésekhez a fő csatornahálózat vízpótlása megteremtette a lehetőségeket.
 
 
 
A lipóti morotvató
 
 A vízpótló rendszer teljes kiépítéséig azonban még sok feladatot kell megoldani. Ezek közül a legsürgetőbb Alsó-Szigetköz vízpótlása.
 
 
2. Eddigi fejlesztések
 
A fejlesztéseket a mellékelt helyszínrajz vázlatosan szemlélteti. Az eddig megvalósult fejlesztések Felső-és Középső-Szigetközben valósultak meg, hiszen a Duna eltereléséből adódó problémák elsődlegesen itt jelentkeztek. Alsó-szigetköz vízhiányát alapvetően a Duna és a Mosoni-Duna kis-és középvízszintjeinek süllyedése és a hullámtéri Ásványi és Bagaméri mellékágrendszer vízpótlásának hiánya okozza.
 
 
 
 
A szükségintézkedések keretében megvalósult felső-szigetközi fejlesztések 1992-1996 között:
 
·         A vízpótló rendszer fő csatornája, a Zátonyi-Duna jelentősebb mederszűkületeinek szükség szerint mederbővítéssel és műtárgy átalakításokkal történő megszűntetése
·         Újhidi ág vízpótlása, áteresz építése
·         Püski zsilip átalakítása, utófenék kialakítása
·         Sragner híd ideiglenes átépítése
·         Zsejkei csatorna felső szakasz rendezése, Lipóti Holt-Duna-menti szakasz rendezése
·         Hédervár-Darnózseli csatorna mederrendezése
·         Mikotai zsilip, Szentkúti összekötő csatorna I. szakasz: A Nováki csatornán érkező vízből a Hédervár-Darnózseli csatorna vízellátásának biztosítása, a Szentkúti összekötő csatorna szakaszon keresztül víz-átvezetés biztosítása Középső - Szigetközbe.
 
Az elvégzett munkák lehetővé tették, hogy a felső-szigetközi vízpótló fő csatornákon eljusson a víz Középső - Szigetközbe.
 
Kormányzati beruházás keretében megvalósult 1997-2001 között:
 
·         Pontyos - Örvényi csatorna és műtárgyai: Biztosítják Kisbodak térségének élővíz-ellátását
Kapcsolódó rehabilitációs fejlesztés KÖM finanszírozással a Kis utcai tavak kialakítása Kisbodak önkormányzat igényének kielégítésére.
·         Nováki csatorna felső szakasz rendezése: 1000 m hosszon mederbővítés
·         Gombócos-Bár-Duna csatorna és műtárgyai: Ásványráró térsége vízellátását biztosítják, lehetővé teszik a víz továbbvezetését a később megépülő Porkolátoki csatornán keresztül Alsó-Szigetköz felé
·         Zsejkei csatorna és műtárgyai: Víz továbbvezetésének lehetőségét biztosítják Alsó - Szigetköz felé a tervezett Parlagnyilasi csatornán keresztül.
Kapcsolódó KÖM finanszírozású rehabilitációs fejlesztés: Lipóti morotvató partrendezése. és a Kengyártói tó rehabilitációja
·         Hédervár-Vadaskerti csatornán hallépcső kialakítása
 
A kormányzati beruházás keretében évente tervezés, terület ill. ingatlanviszonyok rendezése és egyéb járulékos költségek finanszírozása is megvalósult. Eddigi ráfordítások: 1997-ben 40 millió, 1998-ban 83 millió, 1999-ben 70 millió, 2000-ben 70millió, 2001-ben 71 millió, 2002-ben 32 millió Ft, összesen 366 millió Ft
 
Ezzel megvalósult az Ásványráró feletti területen a fő csatornák élő vízzel való ellátása, megteremtődött a lehetősége a még ellátatlan területek vízpótlásba való bevonásának a helyi igények kielégítéséhez.
 
 

A Kisbodaki tavak
 
 Felső-Szigetközben a vízpótlás továbbfejlesztésével tágítani lehet az élővilág beszűkült életterét, potenciális öntözési lehetőséget lehet biztosítani. Ennek feltétele a Zátonyi-Duna szűk keresztmetszetű zsilipjeinek, hídjainak átépítése a vízszállító képesség növelése céljából.
Így megújulhat a vizes élőhely a Mocsolai holtágban, Kányási fordulóban, Orbán-éri összekötő csatornában Halastói laposban. Az Orbán-éri csatorna vízpótlására engedélyezési terv készült. A Rajkai holtág és a Kálnoki-Duna vízpótlásának megoldása KÖM rehabilitációs keretéből folyamatban van. Dunaremete térségében az év nagy részében a belvízlevezető csatornák jelenleg szárazak. A település igényelné ezek élővízzel való ellátását. Ezzel természetvédelmi szempontból értékes nedves rétre is eljuttatható lenne az éltető víz. A csatornák vízpótlására  engedélyezési terv készült, a vízpótlás Kisbodak irányából valósítható meg.
 
A jelen helyzetben Alsó-Szigetköz vízpótlása megoldása a legsürgetőbb feladat. Mivel az alsó-szigetközi rehabilitáció peremfeltételei közül a hullámtéri vízpótlás kiterjesztése az Ásványi és Bagoméri szakaszra, valamint a Mosoni-Duna torkolati szakaszának vízszint emelése jelenleg még nem állnak rendelkezésre, a vízpótláshoz szükséges vízmennyiséget a felső-szigetközi csatornahálózaton vezetett vízből lehet biztosítani: Ásványráró térségében a Porkolátoki csatorna meghosszabbításával 200 l/s, a Zsejkei csatorna és a Szavai főcsatorna összekötésével 2,2 m3/s vízmennyiség átvezetésére nyílik majd lehetőség. Ez utóbbi, a Parlagnyilasi csatorna kialakításának munkálatai megkezdődtek.
 
 
3. Az Alsó szigetközi vízpótlásról
 
Áttekintve az előző fejezeteket megállapítható, hogy a mentett oldali vízpótlás kiépítésének ütemezése felülről lefelé haladt. Ennek a meggondolásnak fő oka volt, hogy a „C” változat által legérzékenyebben érintett mentett oldali terület Középső Szigetköz volt, a vízpótlásra igénybevehető legjelentősebb vízkészlet viszont Felső Szigetközön keresztül juthatott a térségbe.
 
Emlékeztetőül összegezzük az elővizsgálatok megállapításait a három részterületre. A holocén fedőréteg feküjének és az alatt elhelyezkedő pleisztocén kavicsban mozgó talajvíznek kapcsolatát elemező vizsgálatok szerint:
-         Felső Szigetközben a talajvíz a terület legnagyobb részén még jelentős árvizek esetén sem éri el a fedőréteg feküjét, így a vízpótlásra igénybevett, töltéshez közeli Zátonyi-Dunaág egyes szakaszai is évek hosszú során át szárazok voltak.
-         Középső Szigetközben a töltéstől távolodva csökkenő előfordulási valószínűséggel jött létre a talajvíz és a fedőréteg kapcsolata kisebb Duna árvizek esetén is, melyek apadó ágban vízkapacitásig telített talajszelvényt hagytak hátra. A Duna zöldárainak ezt az áldásos hatását szüntette meg, illetve ritkította rendkívüli árvizek esetére a „C” változattal létrehozott elterelés. Ezért tekinthetjük e területet a legérzékenyebbnek.
-         Alsó Szigetközben a terület nagy részén tenyészidőben tartósan a fedőrétegben tartózkodott a talajvíz, még kisvizek, illetve középvizek esetében is. Ez jelentett némi kapilláris vízpótlási lehetőséget a fedőréteg számára, de ezt a hatást a változékony mikrodomborzati viszonyok, talajhibák stb… miatt nem szabad fetisizálnunk. Jelentősebb volt itt is a zöldár hatása, mely ugyanakkor itt okozta, illetve okozza jelenleg is a legsúlyosabb belvizes problémákat. Az elterelés Alsó Szigetköz felső szakaszát még érinti, de gyakorlatilag a térséget körülfogó Duna és Mosoni-Duna vízjárása itt már természetesnek mondható, azaz legkevésbé befolyásolt az erőmű üzemeltetésétől.
 
Az előtanulmányok 1975-80-as években tett megállapításai alapján tehát joggal felvetődhet a kérdés, valóban közérdekű feladat-e Alsó-Szigetköz mentett oldali vízpótlása?
 
A kérdés megítéléséhez tartozik, hogy az 1980-as években készült tanulmányterv is már egyenértékű részterületként foglalkozott az alsó szigetközi vízpótlással olyannyira, hogy a jelenlegi eseti vízpótlást biztosító Patkányosi szivattyútelep nyomócsövének reverzibilis működtetését kiváltani szándékozott. Végleges megoldásként alsó szigetköz belvízi főcsatornájának a Szavai csatornának felső szakaszán a hullámtérből történő vízkivételi zsilippel történő vízpótlását tervezték 2-3 m3/s állandó vízkivételi lehetőséggel.
 
Igaz, akkor a cél az öntözésfejlesztés volt, és az e térségben hagyományos csőkutas öntözést tervezték kiváltani felszíni vízből történő öntözési lehetőségre. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Szigetköz vízellátottság szempontjából legkedvezőbb helyzetben lévő részterületén volt a legfejlettebb öntözési kiépítettség, melynek hosszabb távú fejlesztése már az akkor tervekben is társadalmi – gazdasági igényként fogalmazódott meg.
 
Az 1995-ben szigetköz mentett oldali vízpótlására készített és ágazatközi szinten elfogadott tanulmányterv már Szigetköz ökológiai értékeinek megvédésére, illetve rehabilitációjára tette a hangsúlyt. Műszaki célja az 50-es évek belvízjárásának megvalósítása jórészt a meglévő medrekben, holtágakban és vizes élőhelyeken. Már a tanulmány készítésének idején nyilvánvalóak voltak a Duna kisvizi medereróziójából és a nagyvizi szelvény feltöltődéséből, illetve benőttségéből adódó és gyorsuló vízjárás változások, így Alsó-Szigetköz vízpótlása e tervekben is teljes értékű beavatkozásként ágazatközi szinten jóváhagyást nyert a terv elfogadásával.
Sajnálatos módon az apró lépésekben történő főmű építés lemarad a gyorsuló természeti folyamatok mögött.

 


 Az ebből adódó területi, természeti problémák azért is jelentkeznek élesen, mivel Alsó Szigetközben hiányzik a hullámtéri vízpótló rendszer is, melynek a kiépített felsőbb szakaszokon alapvetően pozitív hatása van a mentett oldal talajvíz viszonyaira. E problémák visszaszármaztathatók a következőkre:
 
-         Duna egyre szélsőségesebb vízjárása,
 
Ø       ami a kisvízi medererózió miatt a mentett oldalon a talajvízszintek csökkenő tendenciáit eredményezi,
Ø       a hullámtér benőttsége és feltöltődése miatt a gyakoribb és tartósabb közepes árvizek is magasabb szinten vonulnak le, így Alsó-Szigetközben a fakadóvíz-képződés növekvő tendenciát mutat. Ezt igazolják az utóbbi időszakok egyre gyakoribb belvízi eseményei, amik elsősorban a belterületi panaszokat gyarapítják.
 
-         A mentettoldali mederhálózat állapota,, mely nemcsak a főművi, hanem a kül- és belterületi alsóbbrendű művekre is vonatkozik. A vízlépcsőrendszer létesítésével egyidőben fogalmazódott és terveződött meg járulékos beruházásként a térség meliorációs fejlesztése, mely a főlétesítmény körüli viták miatt olymértékben húzódik, hogy a korábbi várt előnyök helyett mára – legalábbis alsó Szigetköz vonatkozásában – a régióhoz képest hátrányos helyzet fogalmazható meg.
-         A racionális földhasználat hiánya, mely figyelembe venné a térségben peremfeltételként kialakuló fent vázolt természeti, és hidrológiai folyamatokat. Célszerűnek tűnik a töltésközeli elvizesedett területeket leválasztani a művelhető területektől és ezek belvízmentesítését feladni.
-         Mint már említettük a hullámtéri vízpótlás hiánya.  A hullámtéri Ásványi mellékágrendszer alsó részének és a Bagoméri mellékágrendszernek vízpótlása még nem megoldott, ezért a Szavai főcsatorna vízgyűjtőjének felső részén a természetvédelmi szempontból értékes mentett oldali nedves rétek kisvizes időszakban kiszáradnak.
-         A mentett oldali vízpótlás esetlegessége a Patkányosi szivornyán általában akkor biztosított, amikor egyébként is víztöbblet van. Tartós kisvizes, aszályos időszakban a belvízcsatornákban a torkolati visszaduzzasztás miatt pangó víz van, átöblítési lehetőség nincs, ez az utóbbi időszakban egyre gyakrabban idéz elő vízminőségi havária helyzetet.
 
A tapasztalatok szerint a természeti viszonyok romló tendenciájára talán legérzékenyebben a természetvédelem reagált. A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság a hivatkozott főművi tanulmányterven vázolt vízpótlási megoldásához kapcsolódva 1999-ben „Alsó-Szigetközi vízpótló rendszer fejlesztésének ökológiai alapjai” címmel, 2001-ben „Alsó Szigetközi belvízlevezető csatornahálózat vízellátása” címmel tanulmány tervezet készíttetett. Célja a vízpótló rendszerre támaszkodva vízhez kötődő élőhely rekonstrukciók megvalósításához az élővíz-biztosítás lehetőségeinek meghatározása volt.
 
A kiépítendő vízpótló főműhöz való megalapozottan kimunkált csatlakozási igények, az ismétlődő vízkár- és vízminőségi havária helyzetek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a mentett oldali vízpótlás további kiépítésének ütemezésénél prioritást kapott Alsó-szigetköz, szemben a már szükségmegoldás szintjén kiépített felsőbb rendszer fejlesztésével.
 
 
 
 
A vízpótlás több irányban történő átvezetéssel oldható meg
 
-         A Gombócos-Bár-Duna csatornából a Porkolátoki csatornával való összekötéssel Alsó-szigetköz belvízi főcsatornájába a Szavai csatorna felső szakaszába 200 l/s vízmennyiség vezethető éppen arra a szakaszra, ahol természetvédelmi érdek a nedves rétek vízellátásának biztonságos megoldása.
-         A Zsejkei csatornából Ásványráró alatt kiágazó Parlagnyilasi csatornán keresztül 2 m3/s vízmennyiség vezethető át a Szavai csatorna felső szakaszára. 2002 év végén elkezdődött a Parlagnyilasi csatorna kulcsműtárgyának építése. 2003-ban a csatorna egy szakaszának kivitelezése is megtörténik.
 
I.ütemben a felső rendszerből átvezethető 2,2 m3/s megfelelő belvíztározással és a Patkányosi szivornya rásegítésével a vízigények kielégíthetők.
 

A Patkányosi szivattyútelep és szivornya
 
 Megfelelő üzemeléssel a Mosoni-Dunába való becsatlakozásoknál állandó torkolati vízhozam biztosítható, ami lehetővé teszi a belvízcsatornák és a Mosoni-Duna között az élőlények közlekedését, megakadályozza a vizek elposványosodását.
 
Alsó-Szigetköz vízpótlására további igények jelentkezése esetén a korábban meghatározott koncepció alapján a hullámtéri ásványi és bagoméri mellékágrendszer vízpótlásának megoldása után lenne további lehetőség: Patkányos térségében egy, az árvédelmi töltésben építendő gravitációs zsilipen keresztül újabb 3 m3/s víz kivétele. Azonban a megvalósítás nagy költségigénye miatt csak távlati fejlesztésként kezelendő.
 
4. Mi kell még a befejezéshez?
 

Pénz – pénz – pénz! - mondhatnánk sóváran.

Ha áttekintjük az 1993 óta tartó építési folyamatot, megvalósult

- 14500 fm értéknövelő mederrekonstrukció  1-3 m3/s kapacitás között

            - 7800 fm új meder 1-3 m3/s kapacitás között

            - 9 db vízkormányzó műtárgy 1-3 m3/s kapacitás között

összesen: 366 millió Ft központi költségvetési beruházásból, amit prognosztizálva 2002 évi árszintre mintegy 460 mió Ft-nak tekinthetünk.

 

Ha figyelembe vesszük, hogy e beruházás a nyugati határszél igencsak exponált területén valósult meg mintegy 30.000 ha terület fejlesztési lehetőségeit befolyásolva kedvezően, akkor megállapíthatjuk, hogy a beruházó valóban gazdálkodott a rendelkezésére álló szerény kerettel. A 2. fejezet részletezéséből viszont kitűnik, hogy a rendelkezésre álló keret idővel abszolút értékben is csökkenő, szemben a gyorsuló természeti folyamatokkal. A jelenlegi ütemezést tekintve Alsó-Szigetköz vízpótlási lehetőséget biztosító „köldökzsinór” csatorna, a Parlagnyilasi 2002-ben kezdődött és évi 40 mió Ft-ot figyelembevéve 2007-re fejeződik be. Ez természetesen korlátot szab a kapcsolódó térség kapcsolódó fejlesztéseinek is. Ez elkeserítő!

 

Holott, ha az egész ország regionális vízpótlására biztosított keretből való részesedést tekintjük, akkor büszkén elmondhatjuk, hogy előnyös helyzetben vagyunk! Ez a szomorú pénzügyi helyzet valahol a térségi vízpótlás jelentőségét degradálja.

 
Végezetül – visszautalva a címre – a befejezéshez szükséges a kiépített főműhöz, mint új fejlesztési lehetőséghez kapcsolódó igények megfogalmazása, illetve a csatlakozó helyi beruházások. A tapasztalat azt mutatja, hogy amíg a természetvédelem részéről megfogalmazott igényekkel sürgetik a főműfejlesztést, az önkormányzatok és magánszemélyek – néhány kivételtől eltekintve – a kiépített lehetőség ismeretében indítanak kapcsolódó beruházásokat. Ez a tény is segítette a döntést, hogy Alsó-Szigetköz vízpótlása irányába kell megtenni a következő lépést.

 

Az optimális teljesítőképesség – optimális igénykielégítő képesség gondolatkörhöz az előzőekben említett tapasztalat alapján egyre inkább az a felismerés fogalmazható meg, hogy az optimumhoz egy iterációs, kölcsönhatások elvén működő út vezet, amit befolyásol:

 

-         a társadalmi igény,

-         a már ismertetett természeti folyamatok tendenciájának térségi hatása, illetve

-         a tervezett ellenintézkedések, mint új peremfeltételek térségi hatása.

 
 
 
Irodalom:
 
1.                  Szigetközi vízpótló rendszer, mentett oldali vízpótlás. Tanulmányterv Hullámvonal Kft, 1995.
2.                  Alsó-szigetközi belvízlevezető-és vízpótló rendszer üzemelésének és fejlesztésének ökológiai alapjai. Tanulmány.  Hullámvonal Kft, 1999.
3.                  Szigetközi fedőrétegek vízháztartásának vizsgálata a GNV üzemeltetésének feltételezésével, GATE doktori értekezés Bárdi Pál, 1981.
4.                  Talajvízszintek vizsgálata Ásványrárótól keletre. Kézirat, Zsoldos Zoltán, ÉDUVIZIG
 

 
 







 



Készítette: © Unioffice Rendszerház
Tartalmi, technikai észrevételek